7 rész: A szomorú nap kezdete egy boldog véggel.:

 * Bella szemszöge *

Miután szétváltunk, kérdeztem Harryt, hogy hová megyünk, de ő nem árulta el. Kb 15 perc motorozás után megállt egy számomra teljesen ismeretlen helyen. Egy hely, ahol senki sem jár, elég ilyesztő volt. :-s
- Harry megérkeztünk? - kérdeztem kissé kétségbeesetten, de tudtam, hogy vigyáz rám, és nem ártana nekem.
- Nyugi Bella, nem ide akartalak hozni, de mindjárt ott vagyunk, csak előbb bekötöm a szemed és odaviszlek a kiválasztott helyre. - erre elővett egy fehér selyemkendőt és bekötötte a szemem. Aztán megfogta a kezem és én belekapaszkodtam, hogy biztonságban érezhessem magam.
Kb 5 perc elteltével elengedte a kezem és levette a kendőt a szememről.
- Végre, már nagyon sötét volt odabent.:)) - vicceltem.
- Gondoltam, de azért jólvagy. Ugye?
- Igen. - és adtam az arcára egy puszit.
Körülnéztem és láttam, hogy a BBC Television Centre-hez hozott. Nagyon meglepődtem. Bementünk az interaktív stúdióba, ahol azt mondták, hogy egy klippet fogunk forgatni. Nagyon meglepődtem. Nagyon sokkolt a hír, főleg, mikor megtudtam, hogy az én számomat fogjuk duettezni Harryvel.
Gyorsan bevittek egy öltözőbe, és kisminkeltek stb.:)) Hát mondhatom, mindketten nagyon kivoltunk cicomázva.:))  Nagyon elegánsak voltunk mindketten. Rám egy estélyi ruhát adtak, vérvörös színű volt. Harry viszont egy öltönyt viselt. Aztán visszavittek a stúdióba, és elkezdtük forgatni a klippet. Szerintem nagyon jól sikerült. Amikor végeztünk 1-1 CD-t nyomtak a kezünkbe, amelyen a klipp volt. Nem hittem a szememnek, mikor láttam az én nevem és a Harryét, és hogy írta, hogy az én saját számom. Hát pfúú, ez egy olyan érzés volt számomra.. háát leírhatatlan..:)  Csodálatos érzés volt. Alig bírtam megháláni ezt Harrynek, de ő csak annyit mondott:
- Hé. Ezt ne nekem köszönd, hanem magadnak. A benned rejlő tehetségnek, hogy megtudtad írni, és hogy ennyire fantasztikus lett. Én köszönöm, hogy előadhattam veled ezt a dalt.
Nagyon elpirultam, és egy könnycsepp folyt végig arcomon, amit Harry egyből észrevett és letörölt.
- De cica, ez még nem minden. Mehetünk tovább?
- Váó.:o Ez nem volt elég? :o
- Nem. Na gyere.:)
Újra bekötötte szemem és elvitt a London Eye-hoz, amit kibérelt csak kettőnkek. Felültünk rá. A tetején megállították, és láttuk, ahogy lemegy a Nap. Nagyon romantikus volt. Ott elővett a zsebéből egy ajándékdobozt, melyben egy nyaklánc volt.
- Bella, lennél a barátnőm?
Örömömben nem tudtam, mit mondjak. A nyakába ugrottam, és azt mondtam.:
- Harry, hát persze, hogy lennék!
Erre megcsókolt, majd feltette a nyakamba a nyakláncot, melyen egy óriási szív alakú medál volt.
Hát igen, ez egy tökéletes nap volt. Majd észrevettük, hogy eltelt az idő, és már kellett is mennünk haza.:(
Pontban 9-re otthon lettünk. Egyszerre léptünk be az ajtón Beával és Liammel.








 * Bea szemszöge *

Miután szétváltunk, Liammel felültünk a motorjára, és elvitt egy kis sétahajókázásra. Nagyon meglepődtem. Rajtunk kívül nem volt ott senki,( csak a "hajóskapitány" és pár személy, aki a mi igényeinknek tettek eleget ) szóval nem tudtak az emberek zavarni. Amikor beszálltunk a hajóba, a "hajóskapitány" :)) elindult. A hajón egy terített asztal várt 3 gyertyával. Leültettek és elkezdtek nekünk romantikus dalokat énekelni. Nagyon jó volt a háttérzene.:) Nagyon tetszett.:) Hozták is a vacsorát. Valami különleges ételeket szolgáltak fel, ezért nem tudom elmondani, hogy mi volt, de egy biztos, hogy nagyon finom volt! Vacsora közbe sokat beszélgettünk, és sokat nevettünk. Nagyon jó volt a hajókázás.
Alkonyodott. Nagyon szép volt a naplemente. Miközben gyönyörködtünk a naplementében, Liam azzal fokozta ezt a romantikus pillanatot, hogy egy ajándékdobozkát vett elő, melyben egy szives karkötő volt, és azt kérdezte tőlem:
- Bea, lennél a barátnőm?
- Liam ha én lehetnék a barátnőd, én volnék a világ legboldogabb embere! - szöktem a nyakába, és megcsókolt.
Hosszas csókolózás után feltette a kezemre a karkötőt, és egyszer csak azt vettük észre, hogy eltelt az idő, így gyorsan partra szálltunk, és siettünk, hogy érjünk haza 9re. Amikor mentünk be a kapunk, akkor érkezett meg Bella és Harry kézenfogva. Behívtuk a fiúkat, fel a szobába, és elmeséltük egymásnak a délutánunkat. Nagyon örültünk egymásnak.:)
Egyszer csak eszünkbe jutott, hogy felkell hívnom anyut, így fel is hívtam. A telefonálás előtt, a fiúknak eszükbe jutott, hogy megkéne kérni a szüleimet, hogy kint maradhassak egész nyárra, vagy esetleg kiköltözzek, így mondták, hogy beszéljem ezt meg anyáékkal, és én ebbe beleegyeztem. Bella is azt mondta, hogy nyugodtan maradhatok, és a szülei is jóváhagyták ezt. Türelmesen megvárták amig beszéltem anyuval.
- Szia anya. Andi szülei üzenték, hogy hívjalak fel. Ugye nincs semmi gond?
- Szia kicsim. Nincs semmi gond. Csak tudni akartuk, hogy jól érzed-e magad, mert mióta kint vagy, nem hívtál.
- Igen anya jól érzem magam, és nagyon sajnálom.:(
- Örülök, hogy jól érzed magad. És még meddig szándékozol maradni?
- Hát anya, igazából úgyvan, hogy már csak 3 napig maradhatok, de kérlek, nem maradhatnék itt egész nyárra? Bella szülei is megengedik, és azt mondták, hogy örülnének, ha ittmaradnék.
- Szép dolog ez tőlük, de van egy hírem a számodra.:)
- Igen? És mi?
- Beszéltünk Bella szüleivel, és mivel nagy a házuk, azt mondták, hogy költözzünk mi is oda. Azért mondtam, hogy hívj fel, mert én akartam neked mondani. Még Bella sem tud erről.
- Jújj szóval ide költöztök, és itt fogunk lakni velük?:o
- Igen Bea.
- Deszupi. Köszi anya imádlak titeket. ♥ És mikor jösztök.?
- Holnap indulunk, szóval holnap estére ottleszünk.:) De most hagylak is, mert korán kelünk. Jóéjt.
- Szia anya jóéjt. Puszi
- Puszi.
A búcsú után boldogan raktam le a telefont. Bella és a fiúk nagyon meg voltak lepődve. Mivel nem tudták, hogy miről van szó, így mindent elmondtam nekik. Ekkor ők is nagyon boldogak lettek és megöleltük egymást. Aztán lementünk és megköszöntük Bella apukájáéknak, mire ők csak annyit mondtak.:
- Bea te itt már családtag vagy, és mi is nagyon közeli kapcsolatba állunk a szüleiddel, és amúgy is elég nagy a ház, így nyugodtan elfér itt két család is.
- Köszönjük.
- Oké-oké. -mondták Bella szülei- de mostmár késő van. Menjetek lefeküdni.
Kimentünk a szobájukból, és kikísértük a fiúkat. Kint egy-egy búcsúcsókot adtunk nekik, és elmentek. Mivel fáradtak voltunk, gyorsan letusoltunk, és lefeküdtünk.
Jóéjt. ♥